Karácsony előtt szerettem volna egy összegző fogyókúrás posztot, de a mai nap után muszáj addig is a témáról írnom. Olyan dolog történt velem ugyanis, amire eddig még nem nagyon volt példa - kb. egész életem során. Ez pedig nem más, mint hogy VÉKONY-nak neveztek!!!! OK, tudom, EZ a vékony még nem AZ a vékony, csak a korábbi önmagamhoz képest vékony, de mégis nagyon jól esett. (Szegény ismerősöm, ha megtudná, hogy ehhez a vékonyhoz pontosan hány kiló is tartozik, biztosan dobna egy hátast és már eszébe sem jutna rám eme jelzőt használni.) Mindenesetre a kedves ovistárs anyuka nem győzött bíztatni, hogy milyen ügyes vagyok és döbbenet, amin keresztülmentem és hogy én vagyok a példaképe! Tényleg nagyon jól esett a dolog, és úgy néz ki, hogy ez most egy ilyen időszak. Vasárnap nagy baráti karácsonyi ebédre voltunk hivatalosak, ahol mindenki percenként bókolt, hogy milyen jól nézek ki. Hogy mire képes egy jó frizkó (újítottam!!!), csini ruci, no meg persze -17 kg! A kedves szavaknak köszönhetően sem a vasárnapi svédasztal sem a mai terülj-terülj asztalkám nem ingatott meg egyetlen másodpercre sem. Hidegvérrel figyeltem, ahogy körülöttem mindenki desszertet és egyéb finomságokat eszik.
Egyébként Lizi ma is hozta a formáját. Pont mint tavaly. Magabiztosan, lámpaláz nélkül, hangosan, érthetően szavalta el az ovis ünnepségen a ráosztott verszakokat. Pedig kiderült, hogy az egyiket csak tegnap délután kapta meg valaki más helyett. Úton hazafelé megkérdeztem, hogy tudja-e még mások versét is, mire rávágta, hogy az egész műsort el tudná szavalni (2 kisfiú kivételével). Biztos, hogy valamilyen szereplős irányba kell majd terelgetni, mert nagyon ügyes és szereti is. Már most lebeszélte a leendő tanítónénijével, hogy majd indulni szeretne az iskolai versenyeken, aki bíztatta őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése