Rohanás

Idén azt hittem, hogy minden máshogy lesz, hiszen én itthon vagyok. Időm mint a tenger, hiszen "csak" egy másfél éves anyafüggő kismágnes van reggeltől estig rámtapadva. Bár az ajándékok beszerzését időben elkezdtük és be is fejeztük, azért még akad egy-két tennivaló. Pl. a rengeteg ajándék (kb. mindenkitől-mindenkinek, így aztán a sajátjaink is) becsomagolása is évek óta az én feladatom. Mivel az esti csomagolás ugrott (Lizi alvása fél 10 előtt esélytelen, és amíg el nem alszik, egy csomószor átszökik "csak egy puszira" a nappaliba), Maja mellett képtelenség ilyet csinálni, maradt a napközbeni alvás alatti idő. Ill. az sem nagyon, hiszen kedden a karácsonyi műsor után Lizi is hazajött, péntektől karácsonyig pedig már végleg itthon lesz. Kedden éreztem, hogy ütemtervet kell csinálnom karácsonyig, így végül felsorakoztattam a teendőimet, és most azon vagyok, hogy megtaláljam számukra a legmegfelelőbb időpontot. Mit ne mondjak, eléggé sűrű lett ez a hét. Kedden ovis karácsony, szerdán még egy utolsó sulis előkészítő, csütörtökön még egy kezelés a lábamra, pénteken még egy utolsó oltását Majcinak remélhetőleg 6 éves koráig, szombaton még egyszer gyógymasszőr, igyekszem a mosásoknak is megtalálni az optimális időpontot (minél később, de úgy, hogy minden ki legyen mosva, száradva, vasalva, mire 24-én megpakoljuk a bőröndöt), és a család 3 nő tagjának hajmosását is hasonló elvek szerint időzítem. Úgy érzem nem az unalom fogja jellemezni az elkövetkező napokat. A lányok ajándékai becsomagolva, de a többieké még hátra van. Most ugye lenne időm, de Lizi 1 m-re tőlem legozik, ezért választottam a blogírást a csomagolás helyett :-)

Lányok ajándékai - (majdnem) mindenkitől

Egyébként a lábamra visszatérve: sikerült végre az ovistárs gyógymasszőr apukához eljutnom - ami annak ellenére, hogy gyalog 2 percre laknak tőlünk, viccesen nehézkes volt - és 2 alkalom után elmondhatom, hogy nagyon sokat javított a lábfejem mozgástartományán. Sajnos azonban ő is és Ruben is elmondta, hogy kezdjek barátkozni a gondolattal, hogy még januárban sem fogok aerobic-on ugrándozni. Basszus! Ha én tudtam volna október 20-án, hogy most 3 hónap kényszerpihenő jön!!! Áááá, jobb is, hogy nem tudtam. Tutira eret vágtam volna magamon. Még most is roppant dühös vagyok. (És reménykedem, hátha mégis mehetek januárban tornázni. Még egy 20-i dátummal is kiegyezek, csak legyen január! Légyszi, légyszi, légyszi kicsi bokám!!!!)
Hab a tortán, hogy a súlyom is nagy fityiszt mutatott nekem. 3 nap alatt 1,3 kg-t híztam. Úgy, hogy TARTOM A DIÉTÁT!!! Bakker, ez egyszerűen nem igazság! Kb. ennyi szilárd kaját ettem 3 nap alatt összesen, és az emésztésemmel sincs probléma, naponta letudom a kötelező köröket abban a bizonyos helyiségben. Szóval nem tudom, hogy ez mi miatt lehet (ciklusilag sincs rá magyarázat), így aztán arra jutottam, hogy álmomban tutira elloptak az UFO-k és teletömtek mindenféle hízlaló kajával.