Ahogy Férj szokta nevezni december 24-ét. Egyébként sokszor nem is olyan szent, mert mire minden összeáll, tutira túlvagyunk pár balhén. Csak olyan szokásos, "miértígyraktadfölaztagömböt" és "nemleszünkkészeksegítsélmárvalamit" és "miértkellmostórákigtelefonálnimosogassálinkább" típusú szóváltásokról van szó.
Az, hogy most billentyűzetet ragadtam, nem jelenti azt, hogy minden pöccre készen van, és semmi dolgom. Sőt! Köszönhetően annak, hogy van egy egész nap mágnesként funkcionáló másfél évesem, aki tegnap pontosan 75 percet aludt, Férj pedig a délelőtti pár órás munka helyett csak délután 5-kor ért haza, nem mondhatni, hogy annyira jól haladtam tegnap. Csomagolni is Majca mellett voltam kénytelen, ami kb. úgy nézett ki, hogy a két kezem szorgosan bújtatta díszes köntösbe az ajándékokat, két lábammal (vagy nem is tudom, lehet, hogy még két kezet növesztettem közben) pedig kisebbikemet szórakoztattam. Beraktam az etetőszékbe, 5 mp-ként adogattam neki vmi érdekeset és kevésbé veszélyeset - bár ő konzekvensen az ollót és a tapétavágót követelte - aztán kivettem, majd a székre mászott, utána az asztalra, ekkor kiszedtem a túl veszélyes eszközöket a kezéből, aztán levettem az asztal tetejéről, majd kezdődött minden előről. Ennek köszönhetően egy nem éppen rövid lista vár rám a mai nap folyamán, de mégis kénytelen vagyok beiktatni egy ünnepi bejegyzést. Kapásból két indokot is fel tudok sorolni: 1) Egyik fontos teendőm a fényképezőgép kártyáján lévő képek letöltése, hogy legyen bőven hely az elkövetkezendő napokban. Így aztán csak a feladataimat teljesítem azzal, hogy letöltöm a képeket és ide rögtön fel is rakok párat :-) 2) Majca tegnap volt kereken 20 hónapos, és mivel az elmúlt hónapban elég sok mindnenben volt változás, úgy érzem, szükséges ezeket a dolgokat gyorsan dokumentálni is. Tehát most akkor következzen a 20 hónapos bejegyzés, aztán a nekiállok a teendőimnek. Sajnos előre látom, hogy ma is a tegnapi forgatókönyv esélyes, hiszen M ma reggel 6:10-kor kelt - vagyis már reggel fél 9 óta nyűgös, most éppen a fotelben ülve hozzám bújva szopja az ujját tök álmosan. Valahogy minimum délig ki kellene húzni és csak remélni tudom, hogy a déluátni alvása hosszabb lesz, mint a tegnapi! Muszáj, ha nem szeretnénk, hogy kopasz fa mellett délután 1-kor érkezzen a Jézuska...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése