Azt hiszem most éppen itt vagyok. Az egésznek pedig a bokám az okozója. Minden ide vezethető vissza. Voltam dokinál, aki tájékoztatott, hogy a bokám cseszik normál ütemben gyógyulni, így most 1 hónap sporttilalmat rendelt el. (Halkan szeretném megjegyezni, hogy olyan, hogy normál gyógyulási ütem egy másfél és egy 6 éves mellett nem létezik, főleg úgy, hogy a kisebbik 24/7-ben velem van.) Szóval sport nuku, elvonási tünetek (úgy mint nyűgösség, türelmetlenség, fáradékonyság, rosszkedv) befigyeltek, akárcsak régi kedves barátom, Derékfájás. A több felvonásos karácsonyi vásárlás-menetelés-toporgás őrületnek köszönhetően pedig visszatértő bokafájdalmaim vannak, így eljutottam arra a pontra, amikor úgy érzem, hogy a bokám soha nem fog meggyógyulni és már konkrét időpontot sem látok, amikor végre újra elkezdhetem a sportot. Pedig az idő nagyon sürget. Lassan azt a tényt is el kell fogadnom, hogy nem lesz meg karácsonyra a kitűzött kg sem. Sport nélkül lehetetlen. Az egészet tetézi, hogy Majcának teljesen elromlott az alvókája, éjjel 9-9,5 órát alszik, nappal pedig beéri 50-70 perccel. Mondanom sem kell, hogy nem elég neki, így aztán totál nyűg egész nap, megy az "Anyanyanya" c. műsor és 3 cm-re sem távolodhatok el tőle. A rövidke napközbeni alvás alatt alig haladok, a karácsonyig elvégzendő teendőim listája pedig egyre csak nő. A neten kinézett ajándékok sorra fogynak el, mert napok óta nem bírok végezni a vásárlással... Váháháááááá! Elegem van!!! Csokit akarok enni!!!!!!!! (Basszus, és van itthon! Ez a gáz!)
Egyébként jelen bejegyzést kb. 5 nap alatt, 16 részletben sikerült megírnom, Majci a változatosság kedvéért ismét az ölemben ül, bal keze a szájában, jobb keze a pólómat bögyörgeti, miközben 2 percenként kamu fájdalmat szimulálva a számhoz emeli valamelyik lábát, hogy "aúúú, puci".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése