Kisebbik leánykámnál az öltözködés terén is kezdenek megmutatkozni határozott elképzelései. Annak ellenére, hogy lányból már Majci előtt is volt egy itthon, nagyon meglepődtem a ma reggeli történéseken, ugyanis Lizire soha nem volt jellezmő a válogatás ekkora korában, sőt, a mai napig rám bízza, hogy összeállítsam az aznapi szettjét. Néha belekontárkodna, de az esetek 99 %-ban sikerül meggyőznöm, hogy az adott szoknya/nadrág miért az általam kiválasztott felsővel a legjobb, ill. az olyan alapvető dolgokról, hogy télen nem veszünk spagettipántos ruhát, nyáron pedig nem kell a sál - mert néha vannak ilyen próbálkozásai is. A haja már egy másik kérdés, abban nem képes kompromisszumra.
Visszakanyarodván a ma reggelre, kiválasztottam Majca számára egy nagyon mintás legginst (74-es méretben, annak is be kellett szűkítenem gumival a derekát!!!), amihez egy egyszínű kis rózsaszínű pólót terveztem ráadni, mire őrjöngő fej- és kézrázásba kezdett, majd az érthetőség kedvéért szóban is megerősítette a szándékát egy "nemnemnemnem" keretében. Meglepődve ránéztem, mire közölte, hogy "egér", "azt" és rábökött egy Minnie-mintás felsőre. Mikor kivettem a fiókból, elégedett sóhajtás keretében tartotta föl a két kezét az öltözködéshez. Nőciből van kérem szépen :-)
Léna hónapok óta ezt műveli. (A fiúknak mai napig én veszem elő reggel a ruhát és gond nélkül viselik egész nap.)
VálaszTörlésSőt, már vásárlásnál eldönti, hogy az adott ruhadarab megfelel-e neki. Olyan is volt már, hogy valamit csak azért kellett megvenni, mert ő nem volt hajlandó megválni tőle. Eddig azt hittem, hogy ez természetes a csajoknál.
Úgy tűnik mégsem :-) Nálatok viszont a két fiú után nem is jöhetett volna más, mint egy nagyon csajos csajszi.
VálaszTörlés